Wentworth levele

Nem hallgathatom tovább némán. Szólnom kell hozzád, azon az egyetlen módon, amely most rendelkezésemre áll.

A lelkem mélyéig hatolsz. Félig gyötrelem vagyok, félig remény. Ne mondd, hogy elkéstem, hogy ezek a drága érzések örökre elmúltak.

Újra felajánlom neked önmagamat, olyan szívvel, amely még inkább a tiéd, mint akkor volt, amikor nyolc és fél évvel ezelőtt majdnem összetörted.

Ne merészeld azt mondani, hogy a férfi hamarabb felejt, mint a nő, hogy a szerelme korábban meghal. Rajtad kívül senkit sem szerettem.

Lehettem igazságtalan, voltam gyenge és neheztelő, de hűtlen soha.

Egyedül miattad jöttem Bathba. Egyedül miattad gondolkodom és tervezek. Hát nem vetted észre? Hát nem érthetted meg a szándékaimat?

Még ezt a tíz napot sem vártam volna ki, ha olvasni tudtam volna az érzéseidben, ahogyan azt hiszem, te olvasni tudtál az enyémekben.

Alig tudok írni. Minden pillanatban hallok valamit, ami erőt vesz rajtam. Lehalkítod a hangodat, de én akkor is felismerem a hangod rezdüléseit, amikor mások már semmit sem hallanak belőle.

Te túlságosan jó, túlságosan kiváló teremtés! Valóban igazságos vagy hozzánk. Hiszel abban, hogy a férfiakban is létezik igaz ragaszkodás és állhatatosság. Hidd el, hogy ez a legforróbban, a legmegingathatatlanabbul él

F. W. szívében.

Most el kell mennem, bizonytalanságban hagyva a sorsomat. De amilyen hamar csak lehet, visszatérek ide, vagy követem a társaságotokat. Egyetlen szó, egyetlen pillantás elég lesz, hogy eldőljön: ma este belépek-e apád házába, vagy soha többé.